II. kanyar, második menet, első nap.

Azt hiszem, maradt bennem némi aggodalom a választások számait megtekintve, néha úgy tűnik, mintha a százalékok és a részvételi számadatok valahol nem stimmelnének.
Mondjuk elnézve a fancsali ábrázatokat és a belenyugvó nyilatkozatokat olvasgatva el kell hinnem, hogy ez így van rendjén.
De akkor is!
Valahogy furcsa az egész.
Jó, tudom, a F. választási törvényében ez így lett kitalálva, ezt mindenki tudta előre (de érdekes módon senki sem tiltakozott, nem tüntettek ellene, nem mentek Brüsszelbe sopánkodni...).
Mintha ez így lenne jó, így lenne mindenkinek tökéletes.
Igen mindenkinek, kivéve minket, az egyszerű lakosságot.
"Nekik", a pártoknak és a vezetőknek, akik biztos befutók a csökkentett parlamentbe is, egy kényelmes és aggodalom-mentes időszak következik, jó fizetésért, költségtérítésért, fekete lobbi-pénzekért, mégfeketébb kenőpénzért. Ezért harcoltak, be is jött. Semmit sem kell kormányozni ezért, néha felböfögnek némi ellenkezést a nagy akarattal szemben, egy kicsit sápítoznak, egy kicsit ellenállnak, de soha (SOHA!) nem történik változás, soha nem történik érdemi dolog.
Mi meg itt szívunk a sötét és dohos pincében, amíg fent a kastélyban szól a zene, nyikorognak a báli cipők és pezsgőt kortyolgatnak a jó meleg és fényes táncteremben. Mi meg eszükbe sem jutunk.
Nem jó ez így.
Valaki azt mondta nekem nemrég, hogy ha az utcára csődülne a nép és törne-zúzna, meglincselné az összes fejünkreszaró politikust, nem csodálkozna. Nem is lenne min. A 25 év alatt nem volt semmilyen előrelépés, egy helyben forgunk körbe-körbe, hol nyugatra, hol pedig keletre bólintunk, néha-néha kibillenünk más irányokba is, de el nem mozdultunk egy tapodtatnyit sem. Már kezd elkopni a cipőnk sarka, már meglátszik a kövön a sok pörgés nyoma és mi még mindig ugyanott vagyunk, ugyanolyan elkeseredetten és ugyanúgy elnyomva-leigázva-lenézve.
Birka nép vagyunk - ezzel tudnunk kell szembenézni.
O. persze ígérget - na ja, ebben ő nagyon remek, meg a jónép megszédítésében is. Aztán ahogy múlik az idő, úgy lesznek az ígéretekből keserű sóhajok... aztán négy év múlva az emberek újra rá szavaznak, mert könnyebb szélirányban hugyozni, mint gondolkodni a szél ellenében.
Mindenkinek azt mondom ezentúl, hogy maradjon is így, szívjuk meg rendesen, hogy beivódjon a DNS-ünkbe ennek a névnek és pártnak a borzalma, a kizsákmányoló hajlama, az eltiprás gerincroppantása, a rémület a szemekben, az éhezés és a nyomor, a becsület kátrányba-forgatása, a sárba nyomott fejek utolsó, kétségbeesett bugyborékolása, a haláltusa, az elkékült kezek-lábak, a görcsbe fordult karok, a félelem, a félelem, a félelem....
Megkaptuk?
Megkaptátok!